Mindenki válaszra vár
Az
üres képernyőt bámulva keresem a választ.
Várom,
hogy felvillanjon a monitor.
Közben tucatnyi újabb kérdés fogalmazódik
meg bennem, amikre tudom, hogy nincs jó válasz. És biztos vagyok benne, hogy
ezzel nem vagyok egyedül. Ebben a pillanatban is emberek milliói ülnek a
képernyő előtt, és várnak. Várnak, hogy megkapják amit keresnek. Valaki csak
arra kíváncsi, mikor indul a busz, mások meg arra, hol találkoznak majd. A
szerelmes fiú – percenként a telefonját nézve – az imádottjától várja, pedig az
a lány már rég el is felejtette, mert a barátnője bánatát szívén viselve, annak
válaszát várja. Egy bűvös szóra a menedzser ugyanúgy vár, mint a fejlesztő, hogy
mikor kapja már meg a választ? A szerkesztő válaszolna, de a küldés helyett
inkább az elvetést nyomja, mert tudja, hogy ez is csak újabb kérdéseket vet fel.
A válaszok kérdéseket szülnek, amikre újabb válaszokat várnak. Ördögi kör. A
média is féligazságokat közöl, elhinti a magot, melyek szárba szökkenve
érdeklődést keltenek, beszédtémát, vitát, vitatkozást generálnak. Hány válasznál
van az elég? Mennyit kell kérdezni, hogy az inger csillapodjon? Vajon a
felhasználók megelégszenek az információ tört részével, vagy többet és még
többet akarnak? Mindig lesz olyan, aki utána jár, és kérdez. Ő az, aki okosnak
gondolja magát. Aztán egész nap vár és vár, mert hajtja a kíváncsiság. Vajon
válaszoltak-e neki? Ha nem, mikor fognak? Az, aki válaszol, az honnan tudja a választ?
És ha tudja, akkor vajon jól tudja-e?
A világ már csak kérdések összessége,
amikre nincs valódi, objektív válasz. Ahol a válaszok végén nincs pont. Se egy,
de talán még három se. Csak egy vessző, egy sóhaj, a hosszú és magvas
gondolatok kifejtése előtt. Vajon megéri kifejteni a saját véleményünket, vagy csak
hagyni kell, hogy a többiek mondják ki az általuk helyesnek gondoltakat. Az én
válaszom az tényleg az enyém, vagy csak más gondolatait tettem magamévá? Van
egyáltalán saját válaszom bármilyen kérdésre? Nem okoz-e több bajt, ha én is
elmondom a saját válaszomat? Nem vet-e föl több kérdést? Biztos vagyok benne,
hogy nincs olyan válasz, ami mindenkinek megfelelne. Azt mondják a „NEM” is
válasz, holott csak egy olyan szó, ami még több kérdést vet föl.
A probléma gyökere egyidős az
emberiséggel. A természetes kíváncsisággal, ami az idők során a génjeinkbe
kódoltatott. Régen hírnökök vitték az üzeneteket, majd a válaszokat megint más
lovasok nyerge rejtette. A technika fejlődésével mindez úgy felgyorsult, hogy a
mai rohanó világgal már nehéz lépést tartani. Még több kérdés, még több rossz
válasz. Mikor az asztali számítógépeket leváltja a telefon, és a személyes
kommunikációt a csetelés, mikor a mondatok helyett szimbólumokat használunk,
akkor talán ideje elgondolkodni, hogy nem haladtuk-e meg a saját korunkat? Nem
döntöttük-e romba értékeinket és eszméinket azzal, hogy kényszeresen fejlesztünk?
Nem vesztettük el a megfigyelés képességét, és a lényeg kiszűrését ebből a
folyamatosan zúgó, hömpölygő információfolyamból? Nem áldoztuk-e fel a
személyes, minőségi kapcsolatainkat a mennyiség és a felületesség oltárán? Az
innováció szükséges, és jó dolog, de... Tényleg elengedhetetlenül szükséges? Vagy
csak az emberiség olyan mellékterméke, ami a világot saját kényére-kedvére
formálja, közben rohamléptekben dönti romba. Megkerülhetetlen a fogyasztói
társadalom mindent átszövő hatása. Új bálványokat imádunk: a pénzt, az
internetet és a médiát. De vajon mi lesz a régiekkel? Emlékszünk még rájuk? Vajon
a nyomunkban felnövő utódok fognak-e még írni, vagy csak képeket,
állapotjeleket, emoji-kat küldenek majd egymásnak? A Z és az azt követő generáció
ugyanolyan képírásban fog kommunikálni, mint a sok-sok ezer évvel ezelőtti
őseink? Ez lenne a fejlődés ára? Egyáltalán ez valóban fejlődés, vagy csak
afféle degeneráció, amivel szép lassan elbutítjuk magukat, és elveszítjük a jó
irányt? Hol vesztek el az értékek, amikre olyan sokáig büszkék voltunk?
Mint említettem, a kérdések mindig
újabbakat vetnek fel. Vajon…
Vajon a világon mind a mai napig hány
kérdés van függőben? Vajon én miért kérdezek ennyit? Vajon kinek kedveznek majd
a válaszok? Nekem, másnak vagy senkinek sem? Annak, aki felteszi vagy netán
annak, aki olvassa?
A kérdezősködést nem lehet befejezni, hisz
az mindig csak újabb kérdések szül. Ha pedig egyszer az életben eljutunk oda,
hogy már nem lesz több kérdés, és minden téma lezárul, akkor mi lesz?
Ez lenne az átlényegülés titka, út a
Nirvanába? Avagy a kiteljesedés is csak a végtelen magány egy újabb eddig ismeretlen
stációja?
Túl régóta gondolkodom ezen a csodát
várva.
Inkább kikapcsolom a gépet.
Mára elég volt.
How to get to the Betway Casino in Pennsylvania
VálaszTörlésDirections to the Betway Casino (Parishville) 스포츠 토토 배당률 보기 with public transportation. The following transit lines have routes that pass 스 크릴 near 홀덤 족보 the Betway Casino. The following transit lines 토토 라이브스코어 have routes that pass near 먹튀 원칙