Királyok Királya
- Ez nem igazságos! -
csattant fel a férfi.
- Igazság? Rég megtanultam már, hogy olyan nem létezik,
csak különböző nézetek és álláspontok. Én döntöm el mi az igazságos, nem ez a haragos
férfi.
![]() |
Én vagyok a Királyok Királya. Mint uralkodónak nehéz a
dolgom, tengernyi felelősség nyomja a vállam. Minden újabb döntéssel csak a problémák
szaporodnak. Apám mindig azt mondta, minden okkal történik és én leszek - azaz már
vagyok -, aki dönt, ítél és ha kell, gyilkol. Győztesnek és királynak neveltek, de én
több akartam lenni! Remény a népemnek, ám ha kell, keménykezű zsarnok, aki szemrebbenés
nélkül kivégezteti a lázadókat, győzelemre viszi seregét. Elém járult a Négy
Állam helytartója és királya szövetséget kötni. Először csak egyesével, majd
párban jöttek. De én mindannyiszor nemet mondtam. A tanácsadóim homlokán
mélyebbek lettek a ráncok, és pár hajszáluk őszbe fordult. Nem szóltak, bíztak
bennem. Akkor is, mikor beköszöntött az ínség ideje, és akkor is, mikor az idegen
sereg megérkezett. Felprédálták földjeinket, elragadták asszonyainkat és a falvak
vezetőit. Hogy milyen szándékkal tették, az csak akkor derült ki, mikor sötétszürke
gránit palotámat vették célba. Tornyom erkélyéről rezzenéstelen arccal néztem
végig, ahogy az elraboltakat párba állítva lőtték a folyóba, és az örökké éhes,
haragos víz összecsapott felettük. A túlparton fekete és piros zászlók lobogtak,
a siserehad kavargásában elveszett a tekintet. Én pedig felfedtem magam, és megmutattam,
ki a Királyok Királya! Felvettem a tépett lobogót és feltartottam az ég felé,
lelkesítvén népemet.
Apám és
oktatóim már rég kijelölték az utam. Seregünk felsorakozott és kilovagoltunk. Beszédet
tartottam a vár alatt, mondandóm nyomán fény költözött a közömbös tekintetekbe.
- Eljött
a könnyek és a hősiesség órája! Ha kitartóak vagyunk, Fortuna meghálálja
elkötelezettségünket. Lesz olyan, aki nem tér vissza, de áldozata nem hiábavaló!
Megnyerjük a csatát! Én mondom ezt, a Királyok Királya!
Kirohantunk
- bízva magamban és a sors által nekem rendelt szerepben -, meglovagoltuk a
szerencsénket.
- Ez nem igazságos! -
kiáltotta újra a dühös vendég és idegességében nagyot húzott whiskyjéből. - Már
megint maga nyert! Ráadásul royal flush-sel! Mi ez, ha nem csalás?
Az osztó
kínosan elmosolyodott miközben a vészhívó gombjára lépett. A ’vegasi kaszinó
biztonsági emberei pillanatokon belül megjelentek és hátra kísérték a tiltakozó
vendéget. A dealer az asztalon hagyott lapokra pillantott, és a river tetején
heverő kör ász – ma már sokadjára - cinkosan kacsintott.
Ezt a rövid történetet a Polar zenekar King of kings száma ihlette.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése