- Ez nem igazságos! - csattant fel a férfi. - Igazság? Rég megtanultam már, hogy olyan nem létezik, csak különböző nézetek és állás...

Királyok Királya



- Ez nem igazságos! - csattant fel a férfi.
- Igazság? Rég megtanultam már, hogy olyan nem létezik, csak különböző nézetek és álláspontok. Én döntöm el mi az igazságos, nem ez a haragos férfi.
 


Én vagyok a Királyok Királya. Mint uralkodónak nehéz a dolgom, tengernyi felelősség nyomja a vállam. Minden újabb döntéssel csak a problémák szaporodnak. Apám mindig azt mondta, minden okkal történik és én leszek - azaz már vagyok -, aki dönt, ítél és ha kell, gyilkol. Győztesnek és királynak neveltek, de én több akartam lenni! Remény a népemnek, ám ha kell, keménykezű zsarnok, aki szemrebbenés nélkül kivégezteti a lázadókat, győzelemre viszi seregét. Elém járult a Négy Állam helytartója és királya szövetséget kötni. Először csak egyesével, majd párban jöttek. De én mindannyiszor nemet mondtam. A tanácsadóim homlokán mélyebbek lettek a ráncok, és pár hajszáluk őszbe fordult. Nem szóltak, bíztak bennem. Akkor is, mikor beköszöntött az ínség ideje, és akkor is, mikor az idegen sereg megérkezett. Felprédálták földjeinket, elragadták asszonyainkat és a falvak vezetőit. Hogy milyen szándékkal tették, az csak akkor derült ki, mikor sötétszürke gránit palotámat vették célba. Tornyom erkélyéről rezzenéstelen arccal néztem végig, ahogy az elraboltakat párba állítva lőtték a folyóba, és az örökké éhes, haragos víz összecsapott felettük. A túlparton fekete és piros zászlók lobogtak, a siserehad kavargásában elveszett a tekintet. Én pedig felfedtem magam, és megmutattam, ki a Királyok Királya! Felvettem a tépett lobogót és feltartottam az ég felé, lelkesítvén népemet.
Apám és oktatóim már rég kijelölték az utam. Seregünk felsorakozott és kilovagoltunk. Beszédet tartottam a vár alatt, mondandóm nyomán fény költözött a közömbös tekintetekbe.
- Eljött a könnyek és a hősiesség órája! Ha kitartóak vagyunk, Fortuna meghálálja elkötelezettségünket. Lesz olyan, aki nem tér vissza, de áldozata nem hiábavaló! Megnyerjük a csatát! Én mondom ezt, a Királyok Királya!
Kirohantunk - bízva magamban és a sors által nekem rendelt szerepben -, meglovagoltuk a szerencsénket.
- Ez nem igazságos! - kiáltotta újra a dühös vendég és idegességében nagyot húzott whiskyjéből. - Már megint maga nyert! Ráadásul royal flush-sel! Mi ez, ha nem csalás?
Az osztó kínosan elmosolyodott miközben a vészhívó gombjára lépett. A ’vegasi kaszinó biztonsági emberei pillanatokon belül megjelentek és hátra kísérték a tiltakozó vendéget. A dealer az asztalon hagyott lapokra pillantott, és a river tetején heverő kör ász – ma már sokadjára - cinkosan kacsintott.


Ezt a rövid történetet a Polar zenekar King of kings száma ihlette.

 

0 megjegyzés: